A téli hónapokban, amikor hosszabbak az éjszakák és hideg van, az edzések megszervezése inkább életművészet, mintsem tudomány - legalábbis javasolt így felfogni! Legtöbben ezt az alapozásnak és az új év előkészítésének fogják fel és már ebben az időszakban kiégetik magukat mire elkezdődnek a tényleges motiváló edzések és versenyek. Néhány ötlet, tipp arra, hogyan lehet ebben az időszakban rugalmasan és mégis eredményesen edzeni.
Van aki többet bír egy bizonyos edzésből, vagy kevesebbet, de többszőr, van aki gyorsabban regenerálódik. Mindenki számára abszolút elfogadható edzésmódszer nincsen! Ezek a gondolatok is arra jók, hogy megmutassák: így is lehet! A lényeg: nem kell görcsölni a téli edzések alatt.
Nem csak az élsportban, hanem a szabadidő-sportolók körében is megfigyelhető az úgynevezett túledzettség állapota. A túledzettség olyan, mint a szél: nem látjuk, de jelenléte nyilvánvaló. Legegyszerűbben teljesítménycsökkenéssel lehet jellemezni.
A teljesítményt befolyásoló állapotok (például betegségek, sérülések, vérszegénység, alultápláltság, fertőzések) önmagukban nem jelentik azt, hogy valaki túledzett. Ebből adódik, hogy csak azt a sportteljesítmény-csökkenéssel járó állapotot nevezhetjük túledzettségnek, amely néhány nap alatt nem szüntethető meg, illetve nem valamely betegség vagy kórállapot eredménye.
{jb_info}A túledzettséget egy hosszabb szakasz előzi meg, amely sejteti, hogy a sportoló a kimerülés felé tart; az angol szakirodalom ezt over-reaching-nek nevezi. Ebben a stádiumban még mindössze néhány edzésmentes nappal orvosolható a kimerülés és a következményes teljesítményromlás.{/jb_info}
Sokan gondolják azt, hogy lejtőn egyszerű és könnyű futni. Részben igaz is, hogy a lejtőkön lehet pihenni, de ez inkább úgy igaz, hogy más izmok terhelődnek, mint az emelkedőn vagy síkon - azonban az ízületek vagy csontok és a szalagok terhelése lehet sokkal nagyobb.
Több sportoló is elköveti azt a hibát, hogy egy fontos verseny előtt lejtőn "pihen". A következőkben írunk a lejtőfutás titkairól és a terhelések tervezhetőségéről - valamint arról, hogy miért és hogyan tehető mégis nagyon élvezhetővé a lejtőfutás.
Ahogyan előző lejtőfutás cikkünkben írtuk a gravitáció nagyon segít a lendületben és a sebességben, ugyanakkor az izmokat megfeszíti és az ízületeket nagyobb nyomással terheli. Az izmok nagyobb nyúlásra kényszerülnek (anizometriás excentrikus kontrakció) - hiszen a terhelő külső erő nagyobb, azt csökkenteni a feladat - így az izmokban könnyebben alakulnak ki mikroszakadások, amelyek késöbb fáradsághoz, sérüléshez vezethetnek. Lelkileg erre még rá is segít az, hogy a futás csúcssebességét könnyebb elérni, miközben észrevétlenül nagyobb a terhelés, mint síkon vagy akár emelkedőn.
Lassan itt a tavasz, kezdődik a keményebb edzésmunka, a versenyekre való ráhangolódás. A hideg azonban egész évben végigkísérheti a versenyeket, edzéseket. Triatlon versenyeken, MTB versenyeken, futóversenyeken... számtalan „kellemetlen" emléket őrzünk az elmúlt szezonokból.
A tavaszi áthangoló edzésekről és a hidegtűrés fejlesztéséről szól a cikk.
Sokak szerint a téli futás, a hidegben való szabadtéri sportolás többet árt, mint használ. Ebben annyi igazság van, hogy a nyári tempót és stílust megtartva valóban ártalmas lehet az egészségre. Azonban a téli hideghez alakítva az edzésmódszereket kifejezetten hasznos, sőt hatékony edzéseket lehet szabadban végezni télen.
A hatékonyság nemcsak a fizikai felkészülést jelenti, hanem lelkeileg, szellemileg is olyan pluszt adnak a téli edzések, amelyeket teremben lehetetlen megszerezni!
A gyors lejtőfutás különleges technikát igényel, amely nemcsak a versenyeredményt, hanem az ízületek és csontrendszer állapotát is hosszútávon befolyásolja.
A lejtőfutás nemcsak betonon igényel technikai képzést, hanem terepen is. Ez a képesség csak nagyon ritkán adottság, de gyakorlással megszerezhető, a futóteljesítmény rövid idő alatt növelhető.
A követező tanácsok elsősorban terepfutásra vonatkoznak, de csak betonon futóknak is hasznosak lehetnek. A tereptechnikát további cikkekben segítünk csiszolni.
Tóth Viktor
Születési hely, idő: Budapest, 1969
5 éves koromban a BVSC-ben úszóként kezdtem a sportolást, de már előtte is a szüleimmel jártam az erdőket, hegyeket. 14 éves koromban - mivel nem voltam kimagasló tehetség, bár vegyes- és gyorsváltóval többször is álltam az országos bajnokság dobogóján - befejeztem a versenyúszó pályafutásomat. Ettől kezdve a magam útját jártam. A természet szeretete megmaradt, sőt erősödött, a gimnáziumi évek alatt barátaimmal szinte az egész országot bejártam.
16 évesen az ejtőernyőzést, mint régi álmot kezdtem el. Rövid pályafutásom alatt beválogattak az ejtőernyős válogatott keretbe, hiszen akkor még létezett az ejtőernyős-többtusa, amiben a kezdőként is nagyon jól szerepeltem. A válogatott keretben kezdtem el komolyan futni. Ekkor láttam életem első Saucony cipőjét is (Saucony AYA), ami akkor a legek netovábbja volt. Közben egyre komolyabban érdeklődtem a környezet- és természetvédelem iránt, ami azóta is fontos része az életemnek.
Michi Weiss talán nem a legismertebb Ironman versenyző, de fiatal kora ellenére nemcsak Ironman, hanem XTERRA és MTB versenyeken is világszinten kerékpározik. Ironman és 70.3 versenyeken pedig több dobogós és kerékpáros pályacsúcs eredményt tudhat magáénak. Kerékpáros tanácsai ezért mindenképpen megfontolandók.
(Kiemelt eredményei: Olimpia Athén (MTB): 32., XTERRA Maui 2009, 2010: 3., Ironman 70.3 VB 2011: 4., Ironman Hawaii 2010: 13.)
Oldalainkat 28 vendég és 0 tag böngészi
Copyright 2008 - 2011 X2S TEAM. All rights reserved.